Nathaniel Arthur Parrott kultúr sarka

 Hol is kezdjem, az általam egyik leginkább kedvelt élő rendező Tarr Béla, a Berlinale-n FIPRESCI-díjat és Ezüstmedvét nyert, ezúton szeretnék neki innen gratulálni. Kár, hogy abbahagyja ezt az impresszív karriert, igazából rossz filmet nem is láttam tőle, csak jót, mi több kiválót, ahogy Tarkovszkijtól is, nemhiába nevezik néhányan a kortárs Tarkovszkijnak, ugyanazt keresi a filmjeiben mint az orosz mester, a lét metafizikai valóságát. Csak míg Andrej Tarkovszkij egyfajta pozitívumot, reményt ad a nézőnek, addig Tarr sokkalta depresszívebb képet nyújt. Bár mindketten eléggé szuggesztívek.

Igazából nem is a két rendezőt akartam összehasonlítani, hanem óva szeretném inteni Tarr-t, hogy tartózkodjon a politikai kijelentésektől, mert bár sokak szerint a művészek dolga a a közvélemény formálása, nem hiszem, hogy egy nemzetközi filmfesztiválon kéne ilyet tenni. Persze, megértem, mindent megragad, hogy harcoljon a rendszer ellen. De nem hiszem, hogy ez jót tenne az ország, így se éppen jó renoméjénak, mindegy, csak ennyit akartam, ennek ki kellett jönnie.

 Az első filmkritikám egy igen érdekes filmről fog szólni. A címe Gummo, kishazánkban azt hiszem, hogy Tétova lelkek címmel került forgalomba. A rendezője Harmony Korine, egy elsőfilmes rendező, 1997-ben készült. A filmnek igazából története nincs, képeket, epizódokat láthatunk a helyiek életéből. A film háttértörténete: az Ohio-beli Xenia városát húsz évvel korábban egy tornádó támadta meg, és azóta se tért magához a városka. A filmet elég sokszor kiséri valamelyik szereplő általi narráció, és általában ez alatt vagy házivideó minőségű felvételeket láthatunk, vagy fényképeket. Szerintem a film bukéját pont ez a történettelenség adja meg, az, ahogy betekintünk a mindennapi nihilbe, a semmittevésbe. A film főszereplője, ha lehet annak nevezni, egy tizenéves Solomon nevű fiú, aki a barátjával macskákra vadászik, amiket elad a közértesnek, aki (mint kiderül ) egy kínai étteremnek adja el a dögöket.

Most szólnék néhány szót a fényképezésről, a filmzenéről. A fényképezés szerintem nagyon jó lett. Sokszor láthatunk mozdulatlan kameraállásból, ugyanabból a szögből képeket, és ennek ellenpárja is van, még pedig a kamera bemozgása, és gyakori vágások. És ezekre jönnek még a "házifelvételek" és a fényképek bevágása. Mindent összevetve, szerintem nagyon jó lett az operatőri munka. A filmzene, hát, érdekes. A főcímzene a Bethlehem egyik száma, de emellett feltűnik még a Burzum és a Bathory is, szóval kicsikét sátánista hangulatú(erre rájátszik, hogy a főcímnél a Gummo felirat alatt egy fordított kereszt jelenik meg). Ennek ellenpárjaként(igen, eléggé sok benne az ellentét, és ez jól ki is van használva) feltűnik, az egyik leggyönyörűbb popsláger Madonna Like a Prayer-je. De a filmben szinte mindenhol feltűnik egy-egy metálegyüttes hol poszteren(Iron Maiden), hol pólón Dio, és hol felvarróként(Slayer). Sőt, az egyik házifelvételen láthatjuk, ahogy a srác az alkarjába belevéste a Slayer nevét.

Mindent összevetve, 6/10-et adnék rá. Egyszer érdemes megtekinteni, már csak az ellentétekkel való játszadozás miatt is.

P.S.: Elnézést az összeszedetlenségért, és rövidségért, ez az első, "igazi" filmkritikám.

Két csillag hullt le a filmvilág égboltjáról. Az egyik csillag a humor égboltján is hatalmas fénnyel világított. Ő volt Leslie Nielsen. Csillaga öregkorára állapodot meg a humor égboltján, és ragyogott fel teljes fényességében. Olyan filmek jutatták oda csillagát, mint a Csupasz pisztoly sorozat, az Airplane, Sziki-szökevény, Drakula halott és élvezi. Született: 1926. február 11-én a kanadai Regina városában, elhunyt 2010. november 28-án a floridai Fort Lauerdale-ben.

A másik csillag Irvin Kershner-é volt. Aki, a szerintem legjobb, Csillagok Háborúja epizódot, A Birodalom visszavágot rendezte, sok más film (pl.: Robotzsaru 2, James Bond: Soha ne mond, hogy soha) mellett. Utolsó rendezése a SeaQuest című sorozat egyik epizódja volt 1993-ban. Született: 1923. április 29-én Philadelphia-ban, elhunyt 2010. november 29-én California államban.

Nyudodjanak mindketten békében. Legyen könnyű nekik a föld!

A blogról töröltem a készülgető elbeszélésemet, egyrészt, mert nem szeretném, hogy a nevem hírbe kerüljön holmi politikai oldallal, hogy lekommunistázzanak, vagy éppen lenácizzanak, hogy csak a két szélsőséget említsem. Másrészről pedig, újradolgozom az egészet.

Kicsit újraírtam az első fejezet végét, ha befejezem és legépelem, de szerintem az majd csak augusztusban lesz, ugyanis nemsokára elutazok nyaralni. Addig is ha ajánlhatok valami olvasnivalót(mármint annak aki olvassa ezt a blogot egyáltalán, mondjuk az nyugodtan hozzászólhat, kíváncsi lennék a véleményekre), Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Lakott sziget. Scifi, ha lesz időm írok róla a kritikát. Sajnos rengeteg dolgom volt az elmúlt időkben, ezért elnézést kérek.

A kisregény/novella egy szélsőjobbloldali összeesküvés elméleten alapul és a "milenneha?" kategóriába esik. Előrebocsátom, hogy nem feltétlenül értek egyet a benne szereplő gondolatokkal, és igazából egy kocsmai beszélgetésből pattant ki és megvalósításra érdemesnek tartottam. A műben szereplő közéleti személyiségektől elnézést kérek amiért negatív színben tüntettem fel őket.

UI.:Remélhetőleg a héten fel tudom tölteni a prológust.