Az első filmkritikám egy igen érdekes filmről fog szólni. A címe Gummo, kishazánkban azt hiszem, hogy Tétova lelkek címmel került forgalomba. A rendezője Harmony Korine, egy elsőfilmes rendező, 1997-ben készült. A filmnek igazából története nincs, képeket, epizódokat láthatunk a helyiek életéből. A film háttértörténete: az Ohio-beli Xenia városát húsz évvel korábban egy tornádó támadta meg, és azóta se tért magához a városka. A filmet elég sokszor kiséri valamelyik szereplő általi narráció, és általában ez alatt vagy házivideó minőségű felvételeket láthatunk, vagy fényképeket. Szerintem a film bukéját pont ez a történettelenség adja meg, az, ahogy betekintünk a mindennapi nihilbe, a semmittevésbe. A film főszereplője, ha lehet annak nevezni, egy tizenéves Solomon nevű fiú, aki a barátjával macskákra vadászik, amiket elad a közértesnek, aki (mint kiderül ) egy kínai étteremnek adja el a dögöket.
Most szólnék néhány szót a fényképezésről, a filmzenéről. A fényképezés szerintem nagyon jó lett. Sokszor láthatunk mozdulatlan kameraállásból, ugyanabból a szögből képeket, és ennek ellenpárja is van, még pedig a kamera bemozgása, és gyakori vágások. És ezekre jönnek még a "házifelvételek" és a fényképek bevágása. Mindent összevetve, szerintem nagyon jó lett az operatőri munka. A filmzene, hát, érdekes. A főcímzene a Bethlehem egyik száma, de emellett feltűnik még a Burzum és a Bathory is, szóval kicsikét sátánista hangulatú(erre rájátszik, hogy a főcímnél a Gummo felirat alatt egy fordított kereszt jelenik meg). Ennek ellenpárjaként(igen, eléggé sok benne az ellentét, és ez jól ki is van használva) feltűnik, az egyik leggyönyörűbb popsláger Madonna Like a Prayer-je. De a filmben szinte mindenhol feltűnik egy-egy metálegyüttes hol poszteren(Iron Maiden), hol pólón Dio, és hol felvarróként(Slayer). Sőt, az egyik házifelvételen láthatjuk, ahogy a srác az alkarjába belevéste a Slayer nevét.
Mindent összevetve, 6/10-et adnék rá. Egyszer érdemes megtekinteni, már csak az ellentétekkel való játszadozás miatt is.
P.S.: Elnézést az összeszedetlenségért, és rövidségért, ez az első, "igazi" filmkritikám.
