Hol is kezdjem, az általam egyik leginkább kedvelt élő rendező Tarr Béla, a Berlinale-n FIPRESCI-díjat és Ezüstmedvét nyert, ezúton szeretnék neki innen gratulálni. Kár, hogy abbahagyja ezt az impresszív karriert, igazából rossz filmet nem is láttam tőle, csak jót, mi több kiválót, ahogy Tarkovszkijtól is, nemhiába nevezik néhányan a kortárs Tarkovszkijnak, ugyanazt keresi a filmjeiben mint az orosz mester, a lét metafizikai valóságát. Csak míg Andrej Tarkovszkij egyfajta pozitívumot, reményt ad a nézőnek, addig Tarr sokkalta depresszívebb képet nyújt. Bár mindketten eléggé szuggesztívek.
Igazából nem is a két rendezőt akartam összehasonlítani, hanem óva szeretném inteni Tarr-t, hogy tartózkodjon a politikai kijelentésektől, mert bár sokak szerint a művészek dolga a a közvélemény formálása, nem hiszem, hogy egy nemzetközi filmfesztiválon kéne ilyet tenni. Persze, megértem, mindent megragad, hogy harcoljon a rendszer ellen. De nem hiszem, hogy ez jót tenne az ország, így se éppen jó renoméjénak, mindegy, csak ennyit akartam, ennek ki kellett jönnie.
